Akik egymásra találtak

Nagyon sokszor mondom, hogy a kutyák nem véletlenszerűen érkeznek az életünkbe . Ha egy közhellyel élhetek, akkor azt is írhatnám, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ennek egyik példája az egyik legutóbb végzett kutyus-Gazdi páros története.

Egy kedves hölgy kért segítséget, mert nem tudta, hogy mihez is kezdjen a már elég nagyra nőtt négylábú társával.

Első találkozásunk alkalmával egy szomorú és egyben szép történet bontakozott ki.  A kutyus egy szép napon besétált az udvarra és úgy érezte, hogy ez az a hely, ahol szükség van rá és ahol szeretni fogják és gondját viselik. Gyönyörűen egymásra találtak, viszont akadt néhány nehézség, amin át kellett lendülni. A kutyus vélhetően még sosem látott nyakörvet és pórázt, vagy ha igen, akkor abban nem sok pozitív lehetett. Az emberi érintéstől is ideges lett és nem is nagyon engedett közel magához idegeneket beleértve engem is.

Ennek ellenére elkezdtük a közös munkát. Az első pár hétben szépen tudtunk fejlődni annak ellenére, hogy nem használhattunk nyakörvet és pórázt. Segítséget kértem és nagyon hasznos tanácsokat kaptam a Láthatatlan Póráz & Módszer Mester trénereitől ahhoz, hogy hogyan tudnák a kutyát ivartalanítani úgy, hogy az a legkisebb stresszel járjon minden résztvevő számára. Ehhez jó szervezés és nagyon kedves emberek kellettek, de megoldódott. Ezek után az oltás már könnyen ment. A Doktor Úr házhoz jött és néhány jutalomfalatot használva csalinak sikeresen beoltotta a kutyust.

A nyakörvet még az ivartalanítás utáni bódultabb állapotban feltették a kutya nyakára és azóta nem is vettük le. A pórázt is nagyon óvatosan, nagyon finom falatokkal körítve akasztottuk be, hogy még véletlenül se romboljuk le a bizalmat, amit hosszú hetek munkájával építettünk fel. Azóta már a pórázt sikerül feltenni és levenni, és a már a nyakörv sem okoz törést, mint az első időkben, amikor sírva szaladt el. Eleinte még bizalmatlan volt, még a Gazdi felé is, ha a nyakörv környékén akartuk megsimogatni, de ez már szépen oldódott.

Nagyon szépen köszönöm a Gazdi áldozatos munkáját, azt, hogy az elvárásokat elengedve dolgozott hétről-hétre és hogy nem hagyta magára a kutyust, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Sok munka áll még előttük, de azt is fontos látni, hogy vannak kutyák, akik a nulláról indulnak és vannak, akik nagyon a mínuszból. Itt ez utóbbi a helyzet.

Egy Gazdi a napokban megemlítette, hogy milyen érdekes, hogy én, mint a Láthatatlan Póráz & Módszer egyik oktatója mindig pórázon sétáltatom a saját kutyáinkat és ezt ajánlom a Gazdiknak is. Azt feleltem, hogy számomra a Láthatatlan póráz a szeretet, a kedves szó, az odafigyelés amivel a négylábú társaimhoz fordulok, a kapcsolat, amit a Módszerrel kialakítunk. A fizikai póráz, csak egy extra biztosítókötél (nem mellesleg kötelező az esetek nagy részében). Ez csak azért jutott eszembe, mert ebben a történetben előbb alakult ki a jó kapcsolat, a bizalom, egymás elfogadása. Jó érzés volt átélni, hogy két lélek egymásra talál és egymást támogatva, együtt nevetve és egymást tisztelve mennek tovább az úton. A tempó nem fontos. Az előre, az előre.