Határok
2024.05.08
Azonnali eredményt akarunk. És ez a kutyák oktatására is igaz. Ha kölyökként visszük haza, akkor azt várjuk, hogy néhány hét alatt szobatiszta lesz, vagy rá szólunk és nem fogja rágcsálni a szék lábát. Örökbefogadás esetén sem feltétlenül vagyunk türelmesebbek. Miért nem elég a kutyának, hogy jobb helye van?
Mindenkinek idő kell ahhoz, hogy alkalmazkodjon a környezethez és megtanulja a szabályokat. Ez valakinek gyorsabban megy, de van olyan is, akinek folyamatosan kell tanulni. Nem azért, mert buta, hanem mások a képességei. Nagyon fontos, hogy mindig vegyük figyelembe a kutyánk képességeit, és egyszerre csak annyit kérjünk, amennyit még elbírnak.
Ha ez nem megy, akkor jönnek a túlzott elvárások, a türelmetlenség, és ha már semmi sem marad, akkor jöhet az erő.
Nem baj, ha fájdalmat okozunk, végülis a cél szentesíti az eszközt. De ugyan, hol van az a határ, ahol még azt mondjuk, hogy még belefér?
Sajnálatos módon, még mindig az látszik, hogy sokan erővel akarják a kutyát tanítani. Ebbe még mindig belefér a póráz rángatása. A Láthatatlan Póráz Módszer és Program oktatójaként nem alkalmazok büntetést, kényszerítést és bántalmazást. Ezért is lehet következetesnek maradni, mert a kutya tudja, hogy mi után, mi jön. Csak képzeljük el hogy mit érezhet az a kutya, akit megrángatnak, olyanra kényszerítenek, amire még nem készült fel, majd pár perccel később megsimogatnak, mint például azt a nyolc éves gyereket, aki nem akar iskolába menni előbb jól megráznak, adnak neki egy pofont, majd miután már nem áll ellen, megsimogatom, hogy nincs semmi baj. És teszik ezt annak a jegyében, hogy most annak a gyereknek erre volt szüksége.
Előtte-utána fotókon óriási különbségek látszanak,
de ami valóban az eredményt előidézi, az a háttérben zajlik. Legyen szó
fogyókúráról, kertépítésről, vagy kutyaoktatásról. A legfontosabb kérdés az, hogy mit választanánk, ha a teljes képet látnánk?
Saját tapasztalatom az, hogy a kutyáim értékelik hogy a kezemmel csak vacsorát adok és simogatást és a póráz csak megtartásként van, nem pedig kényszerítő eszköz.
A hazugsággal is az a gond, mint a bántalmazással. Ha egyszer elindul a spirál, az sosem vezet felfelé és szinte lehetetlen következetesnek maradni, ami pedig az egyik sarokköve a fejlődésnek.